andthatswhoiam... IV.

Hihetetlen számomra, hogy múlnak a hetek. Ismét péntek, ismét pár apróság rólam. :)

Dolgozom azon, hogy elfogadjam magam.. Ez pontosan így van. Sosem voltam elégedett magammal, mindig találtam valami hibát, valamit amin változtatni akartam, amikor pedig változtattam, akkor rájöttem, hogy ez nem is igazán én vagyok. Lehet mások a magabiztosságot látják rajtam, de sosem voltam/vagyok az.

Szerintem ezzel sokan vannak így. Mindig találok egy számot, amit rongyosra hallgatok. A suliba menéskor, hazafelé a buszon, sőt olyankor még itthon is ezt hallgatom sokszor egymás után, tesómék meg már sokszor unják. :D

Szeretem a bulikat. Igaz, kicsit tömegiszonyom van, de ha olyan emberekkel megyek bulizni, akiket szeretek, akkor ez egyáltalán nem érdekel. Régen szinte minden hétvégén voltam valahol, ma más lefoglal a suli, de azért hiányoznak a bulis hétvégék. :)

Félek attól, hogy elmondjam akárkinek is a titkaimat. Egy emberben sem bízom meg teljesen, félnék nem értenék meg, hogy mit miért teszem. Nem azt mondom, hogy egyetlen titkomat sem tudja senki, megválogatom kinek mit mondhatok el, viszont vannak olyan dolgok, amiket magamban tartok.

Szeretem a palacsintát. Húúú, de még mennyire. Főleg a nutellásat. :D Jajj meg nem tudom, ti szoktatok-e olyat, de néha szoktunk a tésztába önteni ételfestéket és akkor színes lesz a palacsinta. :D

Na, van hasonlóság lányok? :)

Ha még esetleg nem tettétek volna meg, ne felejtsetek el jelentkezni a blogon indított nyereményjátékra. Ezt megtehetitek IDE kattintva! :)